23. fejezet

What am I gonna do..?

- Hayley! Gyertek le!- Zayn és én egymásra néztünk, anyu hangja idegesen csengett. Zayn szinte azonnal felpattant helyéről, de elkaptam karját és megállítottam. Nem beszéltem még neki arról amit megtudtam, nem akartam, hogy hülyeséget csináljon. Úgy éreztem jobb, ha nem tud róla, így nem lehet gyanús senkinek. Tudom, hogy nem ő tette.. Hiszen tudja mit jelentett nekem az a férfi.. Azonban úgy éreztem joga van tudni, de az ilyet mégis hogy közölhetné az ember?

- Beszélnünk kell.- mély levegőt vettem. Idegesen néztem fel ragyogó szemeibe.

- Hays!

- Előbb nézzük meg mit szeretne anyukád.- arcán mosoly jelent meg, majd egy puszit nyomott homlokomra. Sóhajtva bólintottam és siettem ki a szobából.

- Minden rendben?- kettesével szedtem a lépcsőfokokat, mikor leértem anyu és Ric mellett ismerős arcok álltak, köztük ott volt Steve is, és még néhány ismerős arc a rendőrségről. Minden szem rám szegeződött, éreztem, hogy valami nincs rendben, automatikusan a mögöttem álló fiú keze után kaptam. Nem vehetik el tőlem, még egyszer nem veszíthetem el.. Nem élném túl.- Steve..? Mi történt?- rá emeltem tekintetemet. Apró sóhaj hagyta el ajkát, majd hozzám lépett.

- Hayley Adams, letartóztatom amiért betört és adatokat lopott a rendőrség adatbázisából.- szavai visszhangot vertek a fejemben. Az agyam teljesen kikapcsolt, nem jutottam szóhoz csak néztem magam elé. Mindvégig azt hittem találtak valamit Zayn ellen, pedig csak miattam jöttek. Csuklóimat körül ölelte a fém ékszer. Nem mertem felnézni, a földet bámultam és követtem utasításaikat minden ellenállás nélkül.

- Tessék? Az ki van zárva Hayley nem képes ilyenre!- anya szavai kétségbeesetten csengtek. Több mondatot is szántak nekem, de jobbnak láttam hallgatni. És jogom volt hozzá.. Beültettek a rendőr autó hátsó ülésére, majd elhajtottunk onnan. Egész úton csak néztem kifelé, Steve mellettem ült, az első két ülésen pedig a kollégái foglaltak helyet. Láttam arcán, hogy nehezére esik ezt csinálnia, de muszáj volt, amiért egy percig sem hibáztattam. A rövid út után a rendőrségen egy helységbe vittek, négy fal vett körül a kis szobában. Csupán egy asztal volt bent, két székkel. Nagyon is jól tudtam hol vagyok. Vagy fél óráig egyedül ültem, csupán a csend vett körül, így mondhatni örültem mikor Steve belépett és leült velem szemben.

- Csak egy nevet kell mondanod Hays, és már mehetsz is haza.- nem néztem rá, a bilincsel babráltam, már amennyire tudtam.- Mondhatsz bármit, nem rögzítjük ezt a beszélgetést, és csak magunk vagyunk.- félve néztem fel rá.

- Sajnálom.- hangom eleinte halk volt, de ez nem tartott sokáig.- Nem gondoltam, hogy kiderül. Csak tudni szerettem volna..- elhallgattam.- Valamit.

- Hayley, tudjuk, hogy nem lettél volna képes ilyenre egyedül.- félre pillantottam.- Csak mond ki a nevét.
- Én csináltam.- reméltem ezzel végre lezárhatjuk ezt a beszélgetést. Szó nélkül kelt fel az asztaltól, kissé fellélegeztem.
- Tudom, hogy nem te voltál. Ismerlek, Hays. Amanda és Ric már intézik neked az ügyvédet. de nagyon szépen kérlek had ne kelljen idejönnie. Csak gondolkozz a következményeken.- azzal már ott is hagyott. Fejemet a hideg asztalra döntöttem és behunytam szememet, ezzel remélve valami aprócska jelet, ami megmutatja a helyes irányt. Egy valamiben voltam csupán biztos.. Hogy nem vagyok spicli. Úgy éreztem a világ ellenem van, és valamilyen szinten csalódást okoztam azoknak, akiket szeretek.
- Mit tettél megint?- felkaptam fejemet, kék szemei csillogtak, arcán mosoly jelent meg. Akaratom ellenére is szám felfelé görbült. Mikor leült velem szembe már komoly tekintettel nézett rám. Nem akartam végighallgatni ahogy ő is kioktat, főleg azután nem, hogy több hete eltűnt a Földről.
- Ha azért jöttél, hogy kioktass, vagy megmond mit tegyek és mi a jó nekem, húzz egy sorszámot.. Majd valamikor szólítalak.
- Megváltoztál.. És most nem csak a külsődre gondolok.. Mindig is az a lázadó típus voltál, de most..
- Nem voltál itt, hogy emlékeztess a határokra.- megrántottam vállamat. Kifejezéstelen arccal, mondhatni bámultuk egymást, de legszívesebben üvöltöttem volna, amiért úgy viselkedik velem mint egy ügyvéd. Nem akartam, hogy Ethan így viselkedjen, azt akartam, hogy közölje minden rendben lesz és támogat, nem számít mi lesz ennek a vége..
- Ha mondasz egy nevet.. Figyelembe veszik..
- Igen? Sokra mennék vele.. Nem most először ülök itt, vagy elfelejtetted? Nekem már nem jár a "ez az első rendőrségi ügyed" kedvezmény. Emlékszel, amikor adatokat loptunk az egyik itteni gépről? Elvittem helyetted, hogy ne rúgják ki az apádat.. Vagy amikor lehallgattuk a mobilját és lebuktunk? Soroljam még az ügyeimet?
- De ha mondanál egy nevet.. Többet nem történne ilyen..
- Hidd el.. Nem fog, ő nem akart belemenni.. Szóval én tettem.
- Basszus Hayley, miért nehezíted meg?! Ülni akarsz?! Amanda éjjel nappal dolgozik csakhogy fizethesse a házatokat, szerinted le tudná tenni az óvadékot?! Ezt akarod?! Tönkreteszed! Ahogy magadat is..
- Menned kéne..- elnéztem válla felett. Felnevetett, de nem örömében. Fájt, hogy kiabált velem, fájt, hogy nem állt ki értem, hiszen én annyiszor megvédtem és elvittem helyette a balhét.
- Csak most az egyszer ne magadra gondolj..- mint ha kést szúrtak volna egyenesen a szívembe, és megforgatták azt, amilyen lassan csak lehet. Több sebből véreztem, a legtöbbet az állítólagos legjobb barátomnak köszönhettem.
- Sajnálom, hogy én csak csalódást tudok neked okozni.
- Hays..- megállt az ajtóban, én azonban elfordítottam a fejemet. Nem akartam vele beszélni, nem akartam látni, vagy egyáltalán tudni a létezéséről. Egy részem halottnak tekintette Ethan Davist, egy másik pedig könyörögve kúszott, hogy elérje, visszahívjam és kisírjam magam a vállán. A sötét oldalam nyert. A fájdalom megsemmisített odabent, de tudtam, hogy ha most kitálalok csak rosszabb lesz, így maradtam az eredeti sztorimnál. El kellett vinnem a balhét, nem kenhettem másra, hiszen én voltam benne az agy, ő csak a báb, aki azt tette, amit mondtam neki. Szóval tessék.. Jöjjön aminek jönnie kell.

22. fejezet

Everything happens for reason..

Azt mondják az igazság felszabadít, nos az én esetemben inkább csak jobban összezavar. Az élet megy tovább, egy egy rossz dolog után. Hülyeség. Vagy túllépsz rajta, vagy megtanulsz együtt élni vele. Azt hiszem én megtanultam együtt élni vele.. Zaynnel. Nem okolhatom a tette miatt, bármennyire is szerettem volna. Nem az ő hibája miatt történtek a dolgok. De az igazság az, hogy nem tudok nélküle élni, senki más nem ért meg úgy, ahogy ő, talán ezért sem akartam igazán ellökni magamtól, mikor megtudtam az igazat. Hátamat a kanapénak döntöttem, a földön körülöttem régi könyvek és papírok hevertek, amiket néhány napja kaptam postán, kezemben a napló volt. Nyugodtan nézegethettem őket, ugyanis se anya, se Ric nem voltak otthon, elmentek kikapcsolódni, de az igazság az, hogy csak távol akarnak maradni tőlem egy kicsit, túl sok zűrt okoztam nekik az elmúlt hetekben, így nem csoda ha ki akarnak szakadni az őrült világomból. Nem hibáztatom őket, sőt elismerésem nekik, hiszen sokáig bírták. A tv halkan szólt, nem is igazán néztem, csak nem akartam csöndet magam körül, szinte alig hallható volt, mégis kristály tisztán ki tudtam venni a nevet, ami elhangzott a férfi szájából.. Mac Gillies. A képernyőn az ő arca jelent meg.- Zayn!- hangom kétségbeesett volt. Felhangosítottam a készüléket, még sem értettem miről beszélnek. Hallottam a szavakat, mindent, de az agyam képtelen volt felfogni, csupán néhány szó jutott el a tudatomig. Meredtem magam elé, ennyire voltam képes, nem tudtam, és nem is akartam elhinni. A készülék néhány pillanat múlva elsötétedett, a szobára újra csend borult. Zayn átkarolt, majd nyugtatni próbált. Nem kellett sok ahhoz, hogy megértsem miről volt szó. Mac meghalt, valaki leszúrta a saját házában, egy nappal azután, hogy mi jártunk nála. Vagyis..- Miattam halt meg.
- Ne légy hülye, Hayley. Ennek semmi köze hozzád.
- Igen? Akkor miért most szúrták le?
- Csak nyugodj meg, oké?
- Nem.. Ő volt az egyetlen, aki ismerte az apámat.. Az egyetlen, aki rá emlékeztetett.. Nem véletlen volt.. Tudom..
- Akkor sem tehetsz semmit.- szemei csillogtak.- Sajnálom.- elgondolkodtam egy pillanatra. Nem tudtam elfogadni, így csak egy megoldást találtam, ami esetleg, de tényleg csak esetleg be is jöhet..
- Mennem kell..- egy puszit nyomtam szájára.- Este találkozunk.- azzal már ott sem voltam. Nem fordultam, és nem álltam meg a kiabálására, amit nekem intézett a szobából, kisiettem az ajtón és kocsiba szálltam. Bűntudatom volt, és tennem kellett valamit, nem ülhettem otthon, mint ha semmi sem történt volna. Ez nem véletlen volt.. Tudom. Próbáltam hívni Ethant, de természetesen nem vette fel, mostanában ez a szokása, csak még nem jutottam el odáig, hogy elmenjek hozzá és beszéljünk. A rendőrség előtt parkoltam le, majd egyből a megfelelő helyre mentem.
- Hayley? Szia, mit keresel itt?
- Steve.. Szükségem van a segítségedre.- Ethan apjára mindig is számíthattam. Tulajdonképpen miután meghalt a sajátom ő apám helyett is apám volt. Sokat köszönhetek neki.
- Megint bajba kerültél?- szemeit összeszűkítette, majd arcán mosoly jelent meg.
- Most nem.. Igazából reméltem, hogy tudsz válaszolni néhány kérdésre.
- Az attól függ.
- Mac Gillies.. Tudni lehet, hogy mi történt vele.. Hogy ki tette?
- Mióta érdekel egy idegen élete?
- Ez bonyolult..
- Amit veled kapcsolatban megtanultam, hogy ha ezt a szót használod.. Jobb nem rákérdezni.- elnevettem magam. Túl jól ismert, de igaza volt, habár az egész életem bonyolult, néha mégis úgy érzem inkább csak én vagyok az.
- Tudom, hogy nem a ti körzetetek, de reméltem egy kicsit tudnál segíteni.
- Mond, hogy nincs közöd hozzá.
- Tessék? Nem..
- Nem adhatok ki ilyen információt..- karomnál fogva húzott kicsit arrébb a többiektől.- De az igazság az, hogy nem sokat tudunk. Egyenlőre még folyik a vizsgálat.- szólásra nyitottam számat, de megelőzött.- Nincs még gyanúsított sem.
- Értem.. Köszönöm.. És ne haragudj..
- Hé, látom, hogy fontos ez neked, ha tudok valami konkrétat, szólok.
- Köszönöm.- megöleltem, és már mentem is. Mint már mondtam, rá mindig számíthatok, mégis úgy éreztem valamit eltitkolt előlem, így mikor hazaértem egyből mentem a szobámba. Zayn nem volt sehol, így egyedül, nyugodtan dolgozhattam. Volt egy régi, de annál segítőkészebb barátom, akit gondolkodás nélkül hívtam fel. Évek óta nem beszéltünk, de tartozik nekem, így itt az idő törleszteni. Szó nélkül jött át, de a kérésem felett már nem tudott így tenni, eleinte kiabálni kezdett velem és csak azt hajtogatta, hogy le fognak minket csukni, és mekkora idióta vagyok. Hagytam, had dühöngjön, majd úgy egy óra után végre meggyőztem. Igazából nem volt nagy kérés.. Csak megkértem, hogy törje fel a rendőrséget.. Vagy mégis? Ő a legjobb hacker akit ismerek, szóval mondhatni simán ment neki, de amint végzett vele már ment is. Tisztán és érthetően jelentette ki, hogy soha többet ne keressem, mert annak nem lesz jó vége. Nekem csak a Gillies ügyre volt szükségem, és a lehetséges gyanúsítottakra. Mikor elolvastam azt kívántam bár ne tettem volna.. Három név szerepelt ott, de az első helyen levő személy mindent vitt nálam. Zayn.