22. fejezet

Everything happens for reason..

Azt mondják az igazság felszabadít, nos az én esetemben inkább csak jobban összezavar. Az élet megy tovább, egy egy rossz dolog után. Hülyeség. Vagy túllépsz rajta, vagy megtanulsz együtt élni vele. Azt hiszem én megtanultam együtt élni vele.. Zaynnel. Nem okolhatom a tette miatt, bármennyire is szerettem volna. Nem az ő hibája miatt történtek a dolgok. De az igazság az, hogy nem tudok nélküle élni, senki más nem ért meg úgy, ahogy ő, talán ezért sem akartam igazán ellökni magamtól, mikor megtudtam az igazat. Hátamat a kanapénak döntöttem, a földön körülöttem régi könyvek és papírok hevertek, amiket néhány napja kaptam postán, kezemben a napló volt. Nyugodtan nézegethettem őket, ugyanis se anya, se Ric nem voltak otthon, elmentek kikapcsolódni, de az igazság az, hogy csak távol akarnak maradni tőlem egy kicsit, túl sok zűrt okoztam nekik az elmúlt hetekben, így nem csoda ha ki akarnak szakadni az őrült világomból. Nem hibáztatom őket, sőt elismerésem nekik, hiszen sokáig bírták. A tv halkan szólt, nem is igazán néztem, csak nem akartam csöndet magam körül, szinte alig hallható volt, mégis kristály tisztán ki tudtam venni a nevet, ami elhangzott a férfi szájából.. Mac Gillies. A képernyőn az ő arca jelent meg.- Zayn!- hangom kétségbeesett volt. Felhangosítottam a készüléket, még sem értettem miről beszélnek. Hallottam a szavakat, mindent, de az agyam képtelen volt felfogni, csupán néhány szó jutott el a tudatomig. Meredtem magam elé, ennyire voltam képes, nem tudtam, és nem is akartam elhinni. A készülék néhány pillanat múlva elsötétedett, a szobára újra csend borult. Zayn átkarolt, majd nyugtatni próbált. Nem kellett sok ahhoz, hogy megértsem miről volt szó. Mac meghalt, valaki leszúrta a saját házában, egy nappal azután, hogy mi jártunk nála. Vagyis..- Miattam halt meg.
- Ne légy hülye, Hayley. Ennek semmi köze hozzád.
- Igen? Akkor miért most szúrták le?
- Csak nyugodj meg, oké?
- Nem.. Ő volt az egyetlen, aki ismerte az apámat.. Az egyetlen, aki rá emlékeztetett.. Nem véletlen volt.. Tudom..
- Akkor sem tehetsz semmit.- szemei csillogtak.- Sajnálom.- elgondolkodtam egy pillanatra. Nem tudtam elfogadni, így csak egy megoldást találtam, ami esetleg, de tényleg csak esetleg be is jöhet..
- Mennem kell..- egy puszit nyomtam szájára.- Este találkozunk.- azzal már ott sem voltam. Nem fordultam, és nem álltam meg a kiabálására, amit nekem intézett a szobából, kisiettem az ajtón és kocsiba szálltam. Bűntudatom volt, és tennem kellett valamit, nem ülhettem otthon, mint ha semmi sem történt volna. Ez nem véletlen volt.. Tudom. Próbáltam hívni Ethant, de természetesen nem vette fel, mostanában ez a szokása, csak még nem jutottam el odáig, hogy elmenjek hozzá és beszéljünk. A rendőrség előtt parkoltam le, majd egyből a megfelelő helyre mentem.
- Hayley? Szia, mit keresel itt?
- Steve.. Szükségem van a segítségedre.- Ethan apjára mindig is számíthattam. Tulajdonképpen miután meghalt a sajátom ő apám helyett is apám volt. Sokat köszönhetek neki.
- Megint bajba kerültél?- szemeit összeszűkítette, majd arcán mosoly jelent meg.
- Most nem.. Igazából reméltem, hogy tudsz válaszolni néhány kérdésre.
- Az attól függ.
- Mac Gillies.. Tudni lehet, hogy mi történt vele.. Hogy ki tette?
- Mióta érdekel egy idegen élete?
- Ez bonyolult..
- Amit veled kapcsolatban megtanultam, hogy ha ezt a szót használod.. Jobb nem rákérdezni.- elnevettem magam. Túl jól ismert, de igaza volt, habár az egész életem bonyolult, néha mégis úgy érzem inkább csak én vagyok az.
- Tudom, hogy nem a ti körzetetek, de reméltem egy kicsit tudnál segíteni.
- Mond, hogy nincs közöd hozzá.
- Tessék? Nem..
- Nem adhatok ki ilyen információt..- karomnál fogva húzott kicsit arrébb a többiektől.- De az igazság az, hogy nem sokat tudunk. Egyenlőre még folyik a vizsgálat.- szólásra nyitottam számat, de megelőzött.- Nincs még gyanúsított sem.
- Értem.. Köszönöm.. És ne haragudj..
- Hé, látom, hogy fontos ez neked, ha tudok valami konkrétat, szólok.
- Köszönöm.- megöleltem, és már mentem is. Mint már mondtam, rá mindig számíthatok, mégis úgy éreztem valamit eltitkolt előlem, így mikor hazaértem egyből mentem a szobámba. Zayn nem volt sehol, így egyedül, nyugodtan dolgozhattam. Volt egy régi, de annál segítőkészebb barátom, akit gondolkodás nélkül hívtam fel. Évek óta nem beszéltünk, de tartozik nekem, így itt az idő törleszteni. Szó nélkül jött át, de a kérésem felett már nem tudott így tenni, eleinte kiabálni kezdett velem és csak azt hajtogatta, hogy le fognak minket csukni, és mekkora idióta vagyok. Hagytam, had dühöngjön, majd úgy egy óra után végre meggyőztem. Igazából nem volt nagy kérés.. Csak megkértem, hogy törje fel a rendőrséget.. Vagy mégis? Ő a legjobb hacker akit ismerek, szóval mondhatni simán ment neki, de amint végzett vele már ment is. Tisztán és érthetően jelentette ki, hogy soha többet ne keressem, mert annak nem lesz jó vége. Nekem csak a Gillies ügyre volt szükségem, és a lehetséges gyanúsítottakra. Mikor elolvastam azt kívántam bár ne tettem volna.. Három név szerepelt ott, de az első helyen levő személy mindent vitt nálam. Zayn.