There's a girl, lost her way, looking for someone..
Csak ültem az ablakban, könnyeimmel küszködve miközben az üvegen az esőcseppek egymással versenyt futva gördültek végig. Úgy éreztem.. Úgy érzem az életem napok alatt 360 fokos fordulatot tett, és teljesen a feje tetejére állt minden. Az emberek hazudnak, titkolóznak és kerülik az igazságot. Az igazságot arról, hogy mi is történt az apámmal hét éve. Szerintem anyu tudja mi is volt pontosan, csupán nem árulja el, ami nem is meglepő, hiszen az új pasiját is hónapokig titkolta előttem. Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon mit titkolhatott még? Ric jófej meg minden, de ha azt hitték, hogy napok alatt hozzászokok egy harmadik személyhez a házban, hát nagyot tévedtek. Egy ideig még elviselem az itthoni dolgokat, de egy idő után már nekem is elegem lesz, és talán.. Talán, ha nem titkolta volna a kapcsolatát, hanem már az elején beavatott volna, nem így kezelném, de így az jön le, hogy nem is akart nekem esélyt adni vele kapcsolatban.. Ha bízott volna bennem már az elején, nem lennének a csípős megjegyzéseim, és beszólásaim se anyának, se nekik.. Ő alakította így az egészet, hát akkor játszunk így, nekem megfelel, ugyanis egész életemben ilyen voltam miután egy fontos személy kilépett az életemből. Persze Ethan néha tudott fegyelmezni, igazából ő volt az egyetlen akire akkoriban hallgattam, de egy idő után már nem szórakoztatott az egész, így felhagytam ezzel a viselkedéssel. És itt van Zayn.. Aki szintén titkol valamit a múltjával kapcsolatban, miért hazudott volna arról, hogy örökbe fogadták, amikor Ric rokona? A fejemben túl sok a kirakós, amikből túl sok darabka hiányzik még, hogy egészek legyenek, és ez kiakasztó és fárasztó dolog. Futni a hiányzó darab után, ami lehet, hogy csak fájdalmat vagy csalódást okoz.. Szörnyű. De a képek nem annyira okoztak csalódást, amiket a széfben találtam.. Kicsit kutakodtam a férfi után, aki rajta szerepelt.. Ethan segített nekem, mivel az apja zsaru, előnyünkre vált az ottani rendszer, még ha nem is tudnak róla. De amiről a másik nem tud, az nem fáj neki. A siker azonban nem teljes, mert nem tudjuk ki van a képeken, csupán annyira jöttünk rá, hogy nem csak apám 'érdeklődött' iránta. A rendőrség már évek óta körözi, azonban Tom Adams volt az, aki rátalált.. Most jön a szöveg, amit ilyenkor a filmekben szokás hallani.. A pasi, mint egy szellem. Semmit sem találtunk róla az adatbázisban a képein és az ügyein kívül. Egy valami azonban érdekes.. Köze volt több drog ügyhöz, ami számunkra már egy kiindulópont is lehet. A kérdés már csak az, hogy apám miért kutakodott ez a férfi után.. Mibe keveredett? De a legnagyobb kérdés a fejemben mégis az volt, hogy vajon emiatt az ember miatt kellett meghalnia? Nem.. Ő nem ilyen ember volt. Legalább is szeretném ezt hinni, de már magam sem tudom mit higgyek vagy gondoljak egyáltalán. Megtöröltem szemeimet és lemásztam, onnan, majd magamra kaptam egy pulcsit és már ott sem voltam. Amint kiléptem a házból az esőcseppek találkoztak bőrömmel, de nem foglalkoztam ezzel, csupán mentem egyenesen a célomig, ugyanis pontosan hét éve történt minden. Félúton megálltam virágot venni, majd nem lassítottam míg a temetőbe nem értem. Letettem a vörös rózsákat a fekete márványra, leültem mellé és csak hagytam, hogy elvesszek emlékeimben. Annyi minden került elő, nem akartam elszakadni a boldog pillanatokból, mikor még ő is mellettem volt, de kénytelen voltam egy hűvös fuvallat miatt. Testem megborzongott, ezért néhány perc múlva már indultam is haza, de csak miután újra megígértem magamnak, hogy kiderítem mi történt aznap este. Vagy órákig lehettem a sírnál, már besötétedett.. A vizet csavarni lehetett volna ruháimból, ezáltal fáztam is, mégis úgy éreztem megérte. Ennyivel tartozom neki. Nagy lendülettel nyitottam be otthon és vágtam át az előszobán, de nem kellett volna.. Anyám és a pasija ott falták egymást, de amint észrevették, hogy ott vagyok hirtelen szétváltak és nagy szemekkel néztek rám.
- Woo.. Bocs, ha megzavartalak.- hangom a kelleténél gúnyosabbra sikeredett, mint ahogy terveztem.
- Hays.- Ric intett egy mosollyal az arcán.
- Mi történt veled?- anya lépett hozzám közelebb, amitől én automatikusan hátráltam. Fogalmam sincs miért tettem, de megtettem ezáltal a meglepettségük még nagyobb lett.
- Apunál voltam.- hangsúlyozva mondtam ki a szavakat.- Tudod ma van hét éve, hogy már nincs itt.- széttártam karomat és kissé felemeltem hangomat. Igen, dühös voltam rá amiért semmibe vette az egészet.. Őt.
- Menj fel a sz..
- Ne..- felnevettem kissé.- Ne csináld ezt.
- Hayley!- ezúttal rajta volt a sor, hogy felemelje hangját.
- Tudod mit? Inkább ott alszok egy barátomnál. Eszem ágában sincs a boldogságotok útjába állni.- azzal már a lépcső felé tartottam.
- Hayley!- nem foglalkoztam vele, felrohantam a szobámba. Ledobtam vizes ruháimat és szárazra cseréltem őket, majd összepakoltam egy táskába. Felvettem a dzsekimet, a kapucnit a fejemre húztam és miután átdobtam a táskámat vállamon már az erkély felé siettem, mivel tudtam, hogy lent nem juthatok ki. Lemásztam onnan és kocsiba ültem, nem érdekelt semmi sem abban a pillanatban, csakis az, hogy minél előbb eltűnjek a házból és annak környékéről. Az utat Ethan felé vettem, de mikor odaértem rájöttem, hogy a barátom elutazott a nagyszüleihez néhány napra. Senki máshoz nem mehettem.. Persze vannak barátaim, de nem állnak ilyen közel hozzám. Valahol aludnom kellett a kocsimon kívül, így hát megcéloztam a néhány méterrel arrébb levő házat, azonban miután már megnyomtam a csengőt nem tartottam olyan jó ötletnek, mint azt az előbb gondoltam, de már késő volt.
- Hayley?
- Nagyon sajnálom, furán fog hangzani, de.. Itt maradhatnék estére?
- Jól vagy?- azt hittem ki fog nevetni, vagy rám csapja az ajtót azzal az indokkal, hogy teljesen megőrültem, de tévedtem. Sőt, a reakciója egyenesen meglepett. A fejemet ráztam, mire szélesebbre nyitotta az ajtót, ezáltal beléptem a házba.
- Ne haragudj, de Ethan elutazott, és nem mehettem sehova.. Igazából nem tudom miért te jutottál eszembe és.. Jesszus, mit gondoltam?- hajamba túrtam. A sírás kerülgetett, ugyanis szerencsétlennek és megsebzettnek éreztem magam.
- Hé.. Minden rendben, itt maradhatsz. Nem zavarsz..- magához húzott, pólójába fúrtam arcomat és erősen kapaszkodtam belé.- Mi történt?
- Érezted már valaha úgy.. Mintha minden csak szívás lenne? Az életed..
- Túl sokszor.- felnevetett, de nem örömében. Nem válaszoltam, úgy tűnt, mint aki elveszett volna gondolataiban, én pedig nem akartam kizökkenteni, azonban a telefonom megtette helyettem is. Ezúttal sem volt esélyem beleszólni, a vonal másik felén levő személy most is sietett, hogy mielőbb közölhesse velem amit akar.
- Rossz ötlet.
- M..- lehetőséget sem kaptam a válaszra, már le is tette. Tudtam, hogy ugyan az a személy keresett fel, de ezúttal sem értettem miről beszél így tanácstalanul álltam és néztem a telefonom kijelzőjét, míg az el nem sötétedett.
- Ez gyors volt.- összevonta szemöldökét.
- Igen.. Biztos téves volt..- nem tudtam jobbat kitalálni, bár látszott rajta, hogy nem hisz nekem, de ki hinne egy ilyen gyenge szövegnek.. Pár pillanat múlva benyögtem, hogy ha nem lenne gond elfoglalnám a kanapét, mert fáradt vagyok, amire egy édes mosollyal bólintott, majd hozott egy plédet és párnát. Felajánlotta nekem a vendégszobát, de visszautasítottam, így is túl nagy kérés volt ez, főleg, hogy nem is igazán ismerem. De mégis.. Jó érzés volt, hogy számíthattam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése