7. fejezet

I think I gonna lose my mind..

- Hé, Hays!- elkapta a karomat, ezzel megállítva a nagy rohanásomat. Kérdőn néztem rá, ugyanis már így is késésben voltam, és nem volt hangulatom egy újabb veszekedéshez, amiről arca árulkodott. Vonásai pillanatok alatt ellágyultak, ezáltal megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, tudván, hogy nem kapok egy újabb lecseszést tőle. Szeretem őt, de a tény, az tény.. Teljesen biztos vagyok benne, hogy titkol előlem valamit, ami nem is kis dolog.. Lehetséges, hogy csak beképzelem az egyéb dolgok miatt, de amint felhozom a témát, már terel és kiakad, ebből nekem pedig az jön le, hogy titkol valamit. A kérdés már csak az, hogy mit és miért. Ha megbízna bennem elmondaná, még ha ezzel "óv" is. Nincs szükségem védelemre, csupán az igazságra.- Tegnap kihagytad a vacsit.- ajkammal 'o'-t formáltam, ugyanis ez nálunk szokás, a hét egyik napján ha anyu szabad együtt vacsizunk és beszélgetünk. Teljesen elfeledkeztem erről, és nem gondoltam volna, hogy szeretne még velem kettesben lenni és beszélgetni a napjaimról. Ami azt illeti, én nem szeretnék ezekről beszélni. Lassan nem lesz olyan téma, amiről anélkül beszélhetnék, hogy feljönne az apám ügye és az én titkom.
- Igen.. Fáradt voltam.
- Beszélni szerettem volna veled.
- Ohm.. Ne haragudj.. És most se, de sietnem kell.
- Csak.. Ígérd meg, hogy ma bepótoljuk.- válaszképp bólintottam, amitől arcán mosoly jelent meg. Intettem és már rohantam is, kocsiba szálltam és a kelleténél talán egy kicsit gyorsabban mentem, de már ott szerettem volna lenni. Ethan a rokonainál ragadt, pár napból több lett, amit megértek, mert lassan ott tart, hogy évi egyszer megy csak, de azért hiányzik a dilis feje. Így azonban a napjaimat Zayn társaságában töltöm, amit eleinte szörnyen furcsának találtam, hiszen nem rég ismerem, és nem szoktam ennyit együtt lógni az új ismerősökkel, de ő más. Nem tudom pontosan miért, de ő más, mint a többiek. Egy öleléssel üdvözölt mikor megérkeztem, majd már mentünk is. Filmet néztünk, méghozzá az Árnyék ügynök című filmet, amit én már láttam, de nem hagytam amíg rá nem bólint, hiszen imádom. Nem sok lehetett már vissza, maximum tíz perc, amikor észrevettem, hogy közel volt az alváshoz.. Fogtam néhány szem pattogatott kukoricát és az arcába dobtam. Felvonta szemöldökét, amitől elnevettem magam és hozzádobtam még néhányat.
- Komolyan?- vigyorogva bólintottam, mosolyra húzta száját.- Jól van..- mosolya csak még szélesebb lett. Imádtam.. Egyszerűen szebbé tudja vele varázsolni a napomat, és a kedvemet egyaránt. Egy újabb darabot céloztam felé, mire kinyitotta száját. Feltartottam kezeimet és ünnepeltettem magam a sikeres dobásomat követően. Bokámnál fogva húzott közel magához. Szívem nagyot dobbant, elvesztem gesztenyebarna tekintetében, de arcomról a mosoly nem tűnt el, azonban a külvilág mint ha megszűnt volna létezni körülöttem. Arcunkat milliméterek választották el, de mielőtt bármi is történhetett volna, elhúzódtam. A szikra szinte egy pillanat alatt hagyott alább. - Ne haragudj.- a fejemet ráztam.
- Inkább te ne haragudj, csak tudod.. Ric és az anyám.. Ez.. Fura lenne.
- Igen.- kissé elnevette magát.
- Azt hiszem mennem kéne.- aprót bólintott, végül csendben figyelte, ahogy összeszedem a holmijaimat, majd kikísért. Lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam arcára.- Köszönöm a délutánt, jól éreztem magam.
- Én is.
- Főleg, hogy bealudtál a filmen.- vállon böktem.
- Az mellékes.- akaratlanul is elmosolyodtam. Intettem és már indultam is, ugyanis tudtam, hogy késésben vagyok anyám vacsorájáról, és ha ezt kihagyom, végleg megbántom. Szinte úgy estem be az ajtón, de nagy meglepetésemre, nem egyedül volt, sőt nagyon úgy tűnt nem maradtam le semmiről sem. Ric is az asztalnál volt.
- Sajnálom.. Nem figyeltem az időt.
- Semmi gond.
- A szemeid nem ezt mondják.. Itt akartam lenni.. Tényleg.- levágtam magam közéjük. Néhány perces csend következett, amit természetesen én törtem meg.- Beszélni szerettél volna.
- Eladom a rendelőt.
- Tessék?!- kissé felemeltem hangom, de csakis a meglepettségemnek hála. A nagy számnak inkább be kellett volna fognia, és hagyni, hogy csend maradjon a vacsora végéig, de nem..- Nem teheted..
- Szükség van a pénzre, és neked nem kell.. Nem azt az utat választottad.
- De..
- Sajnálom Kicsim, kevés a fizetésem, hiába sok a túlóra.
- Hát.. Én is dolgozok.. Beleadok m..- esélyem sem volt befejezni a mondatot, szavamba vágott.
- Ez lett volna a másik dolog, amiről beszélni szerettem volna veled.. Felhívott a főnököd.. Tudni szerette volna mikor óhajtasz bemenni.- homlokomra csaptam. Teljesen elfelejtettem, hogy amíg Ethan nincs, én helyettesítem.
- Sajnálom, csak..- próbáltam valami ütős és hihető magyarázattal előállni, de egyszerűen semmi sem jutott eszembe.- Akkor sem adhatod el, apu nekem szánta.
- Már döntöttem.- kérlelően néztem rá, de tekintete továbbra is kemény volt. Kifújtam a levegőt, majd szó nélkül keltem fel az asztaltól és hagytam ott őket. Nem veheti el tőlem a rendelőt is.. Az az egyetlen hely, ahonnan még semmit sem dobott ki.. Az egyetlen hely, ahol még közel érzem magamhoz az apámat.